Dr. Kaderják Pétert, a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetőjét, korábbi energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárt, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetőjét a megújuló energia leghangsúlyosabb kérdéseiről, a fejlődés útjáról és a várható fejlesztésekről kérdeztük.

A szakember szerint az akkumulátoros energiatárolás fejlődése segíthet abban, hogy az időjárásfüggő, megújuló áramtermelésünket úgy tudjuk integrálni a mai energiarendszerekbe, hogy egyébként biztonságos legyen az energiaellátásunk, és az akkumulátor technológia tud segíteni abban, hogy a közlekedési zöldítésben, a villanyautózás térnyerésében is előrelépjünk.

“A megújuló energiaforrásoknak összességében azt gondolom, hogy drasztikusan növekvő szerepe lesz a jövő energiagazdaságában” – mondta el dr. Kaderják Péter, aki 2021 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Zéró Karbon Központ vezetője.

Pár mondatban kérem mutassa be szakmai pályafutását és hogy hogyan kötődik a megújuló energia témájához!

Az elmúlt 25 évben döntően energia-szakpolitikai kérdésekkel, illetve energiaszektor modellezéssel, klímapolitikával foglalkoztam, részben az akadémiai szektorban, valamint a szakpolitika aktív részeseként számos intézkedésben vettem és veszek részt. 15 évvel ezelőtt kollégáimmal a Corvinus Egyetemen alapítottunk egy energiakutató intézetet, amelyhez kapcsolódóan 2018-ban dr. Palkovics László miniszter úr felkért, hogy energia- és klímapolitikai államtitkárként dolgozzak vele együtt.

Ez a felkérés egészen 2021-ig tartott, azóta pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vezetek egy kis kutatóegységet, Zéró Karbon Központ néven. Azzal a céllal működik ez az egység, hogy Magyarország klímasemleges átállását ennek a századnak a közepére gyakorlatias, a zöld energetikai átállást szolgáló projektekkel támogassuk, lehetőleg tudományos együttműködésben jogász, mérnök és közgazdász kollégákkal együtt.

Hol tart Közép-Európa a megújuló energiában és hol tart Magyarország? Van-e olyan stratégiai terv, ami a következő tíz éven belül meghatároz egy pontot, ahova ideálisan el kellene jutni akár Magyarországnak, akár a globális folyamatoknak?

2020-ban fogadta el Magyarország azt a klímavédelmi törvényt, amely törvénybe iktatta, hogy 2050-re Magyarország klímasemleges gazdasággá kíván válni. Ez a folyamat illeszkedik abba az európai uniós folyamatba, amelynek hasonló célja van, és amely az úgynevezett párizsi klímamegállapodásnak a célját igyekszik megvalósítani, miszerint a Földünkön az átlagos hőmérséklet emelkedése a század közepére ne haladhassa meg a másfél-két Celsius fokot. Ez egy óriási kihívás, amihez mi a magunk részéről próbáljuk hozzátenni, amit csak tudunk.

Magyarországra fókuszáltan hol tart a klímasemlegessé válás folyamata?

A megújuló energiahasznosítás azért rendkívül fontos, mert a klímavédelmi problémák döntő részét, durván nyolcvan százalékát az úgynevezett fosszilis energiahordozók használata eredményezi, tehát amikor szenet, lignitet, földgázt, olajat égetünk el, akkor ennek a folyamatnak a során úgynevezett üvegházhatású gázok szabadulnak fel, és ezek a gázok okozzák mai tudásunk szerint a klímaváltozást, a bolygó átlaghőmérsékletnek az emelkedését.

A klímavédelmi szakpolitikánk gerince és fő célja, hogy a fosszilis energiahordozók használatát kiváltsuk klímabarát megoldásokkal, illetve az energiahatékonyságunk növelése érdekében a takarékosabb energiahasználat is fontos célkitűzés.

A megújuló energiafelhasználásnak pedig éppen az az óriási előnye, hogy többszörös előnnyel jár; részben használatukkal helyettesíthetők a fosszilis energiahordozók, és ezért mobilitási szempontból mindenképpen kiemelten fontos terület. Jelenleg egy olyan energiaforrás-portfóliónk van, amely nagyban támaszkodik az energia importra, ami az energiafelhasználásunknak akár a 80 százalékát is kiteszi.

Rendkívül fontos, hogy a megújuló energiaforrások egyben rendelkezésre állnak, tehát ezek felhasználása nem csak klímavédelmi, hanem energiafüggetlenségi szempontból is rendkívül fontos lehet. Magyarországon ma a végső energiafelhasználásunknak körülbelül 14 százalékát tudjuk megújuló energiaforrásokból kielégíteni. Ez európai összevetésben a középmezőnyhöz tartozik, míg régiós összevetésben jobb a helyzet.

Mi volt az elmúlt 10 év legizgalmasabb zöld energia projektje, amiben részt vett és mi az amiben szívesen részt vett volna, akár hazai vagy nemzetközi vonatkozásban?

Hál’ Istennek több ilyenben is részem volt. Amit talán kiemelnék, az a magyar napelemes villamosenergia-termelésnek az elmúlt 4-5 évben felmutatott nagyon dinamikus fejlődése. 2018-ban, amikor megkezdtem az államtitkári munkámat, akkor Magyarországon körülbelül 4-500 megawattnyi napelemes áramtermelő kapacitás volt a magyar villamosenergia-rendszerben. A teljes magyar beépített termelői kapacitás egyébként 9-10 ezer megawatt körül van, ebből tehát 500 volt a napelemes kapacitás.

Akkor kitűztük azt a célt, hogy 2022-re ez az 500 megawatt 3000 megawattra nőjön. Ehhez képest mára a beépített napelemes kapacitásoknak nagyságrendje Magyarországon eléri majdnem az 5 ezer megawattot, tehát még a tervezettnél is gyorsabban sikerült ezt növelni. Én azt gondolom, hogy ennek a nagyon pozitív történetnek a titka, hogy volt egy átgondolt ösztönzési rendszer, amely ezeket a fejlesztőket egy költséghatékony, költségtakarékos munkára ösztönözte.

Ugyanakkor egy kiszámítható beruházási környezetet tett számukra, és ennek köszönhetően döntően magyar kis- és középvállalkozások valósították meg ezt a nagyon jelentős áramtermelő kapacitást, bővítést. Egy másik, klímavédelmi szempontból nagyon fontos projekt a Paks 2-es nukleáris erőműépítési projekt.

Milyen szektorokban van létjogosultsága itthon és külföldön a zöld energiának? Hogyan zajlik egy ilyen rendszer tervezése és mennyire terjed az akkumulátor-felhasználás?

A megújuló energiát illetve a megújuló energiaforrásokat lényegében minden fontos szektor használja ma Magyarországon, de három szektor domináns: a fűtési-célú, a közlekedési, valamint a háztartások energiafelhasználása. A fűtési célú energiafelhasználásnál elmondható, hogy Magyarországot még mindig a hagyományos megújuló energiaforrás, a biomassza – egyszerűbb nevén a tűzifa – dominálja.

Ez nem igazán XXI. századi találmány, de nagyon fontos és nagyon lényeges szerepet játszik, különösen akkor, amikor olyan árkrízist élünk meg, mint az elmúlt évben itt Magyarországon is, és amikor a tűzifa-felhasználás segít abban, hogy a háztartások részben megújuló energiaforrást használjanak, részben pedig gáz helyett kedvezőbb árazású energiaforrást.

A magyar villamosenergia-termelésnek ma 12-13%-a származik megújuló energiaforrásból. Azt gondolom, hogy mindenki számára ismerősek azok a berendezések, amelyeket a háztetőinkre szerelünk, ezeket hívjuk háztartási méretű kiserőműveknek, ezek döntően azt a célt szolgálják, hogy annak a kisebb egységnek – háztartásnak, ipari mentesítménynek – az energiaigényét szolgálja ki ott helyben, ahová ezt telepítik.

És természetesen ott vannak a nagyobb kereskedelmi méretű napelemparkok, ezek pedig lényegében a magyar pneumatikus erdőrendszernek a részeként úgy működnek, mint más erőművek, gázbázisú vagy szenes erőből, akár nagyobb teljesítményűek, akár 20-50 megawattosak is lehetnek, és lényegében az egész nemzetgazdaságban jelenlévő minden fogyasztó számára tudnak megbízó villamosenergiát nyújtani.

Nagyon fontos, hogy az ilyen módon termelt villamosenergia részben áramimportot vált ki, részben pedig gázmegtakarítással is jár, hiszen ha nem lenne ez a termelés, akkor földgázt importálnánk, amelyet itthon elégetnénk és így állítanánk elő villamosenergiát.

És a közlekedés területén is nagyon fontos a megújuló energiaforrások használata. Itt két fejleményt említenék, egyrészt a hagyományos belső égésű motorok esetén egyre magasabb bekeverési arányt érünk el úgynevezett biológiai eredetű üzemanyagok használata esetén, illetve a dízel üzemanyagok esetében is, ami segíti a közlekedési szektorban a zöldítést.

A másik út  pedig a belsőégésű motorok helyett a villamos meghajtású járművek üzemanyag-szolgáltatása, hiszen a villanyautók vagy az elektromos járművek tipikusan sokkal hatékonyabbak energetikai szempontból, mint a belsőégésű járművek, hiszen ötöd-hatodannyi energiát fogyasztanak. Amennyiben a megújuló villamosenergia szolgálja az elektromos járműveknek az üzemanyagszükségletét, akkor lényegében teljes mértékben ki tudjuk váltani azt az olajtermék felhasználást, ami a belső égésű motorokban van, tehát a közlekedési szektor zöldítéséhez nagyon jelentősen hozzájárulna a megújuló szektor.

Mit gondol a vállalati fenntarthatósági programok térnyeréséről? Többnek tekinthetők azok, mint kommunikációs taktikák?

Szerintem egyre komolyabban kell vennünk a vállalati elköteleződést. Az utóbbi időben nagyon sokat hallottunk arról, hogy nagyvállalati körökben ezres számra nőtt azoknak a piaci szereplőknek a száma, akik önkéntesen tettek és tesznek nagyon konkrét klímavédelmi elköteleződést, konkrét időpontokhoz kapcsolódóan határozzák meg saját maguknak azt, hogy milyen pálya mentén igyekeznek a saját működésüket, illetve az egész beszállítói láncukat egy klímasemleges működésre átállítani.

Egy komoly nagyvállalat ilyen típusú elköteleződését legalább olyan komolyan kell venni, mint egy nemzetállam esetében a szakpolitikai vállalásokat. Hiszen döntően ők maguk is az energiafelhasználásuk területén tudnak a legtöbbet tenni, felmérve a saját karbon lábnyomunkat, és figyelembe véve, hogy a tevékenységük során milyen akcióból származnak az új kibocsátások, amelyeket csökkenteni kellene.

A jövő, hogy először minden cég egy kicsit a saját működése háza táján igyekszik a kibocsátásokat csökkenteni, és utána következhetnek azok a lépések, hogy a saját beszállítói felé tesznek olyan elvárásokat, amely őket presszionálja majd abba az irányba, hogy ezeket az eredményeket fel tudják mutatni.

Nagyon sok vita van ma Magyarországon arról, hogy kell-e nálunk akkumulátor, cellagyártás, kell-e annyi akkumulátor ipari tevékenység, mint amennyit a jelenlegi tervekben van. Ezek óriási nemzetközi cégek, egy most éppen Magyarországra érkező nagyvállalat pedig bejelentette, hogy 2030-ra a saját működését semlegesíti, és 2035-re pedig a teljes beszállítói lánc működésében ezt a célt kívánja elérni, hiszen pontosan tudja, hogy az ő működése is csak akkor hiteles, ha a terméke nemcsak szolgálja a karbonsemleges gazdasági átállást, hanem képviseli is.

Mit gondol magának a megújulóenergia-iparnak a fenntarthatóságáról? Mennyire jellemző, hogy a projektfejlesztők optimálisan méretezett rendszereket építenek, a túl- és alultermelés elkerülése érdekében?

A megújuló ipar ma még nem optimálisan működik és itt is zajlik egy tanulási folyamat, hogy hogyan lehet az alapanyagokkal, az erőforrásokkal hatékonyan működtetni és elkerülni a felesleges és rosszul méretezett projekteket. Minden olyan vállalkozás, amelynek a tevékenysége arra irányul, hogy magának a megújuló iparnak a környezeti fenntarthatóságát tanácsadással, optimalizálással, modellezéssel vagy egyéb úton szolgálja, az nagyon nagy piacra fog találni, és nagyon hasznos tevékenységet végez.

Hogyan látja az energiatárolás szerepét a megújuló energia jövőjében? Mit gondol a „Zero Waste on Renewables” nézetről?

A megújuló energia iparág pont az az iparág, amely ha jól működik, akkor példaértékű előnnyel bír. Minden olyan eset, amikor megvan az eszköz, amivel megújuló energiát termelhetünk, de utána ezt nem használjuk fel, illetve az így megtermelt villamos energiát kidobjuk, mindig egy nagy veszteség.

Ma is előfordul például, hogy a magyar vagy az európai villamosenergia-rendszer egyensúlyának a megtartása érdekében visszaterhelnek naperőműveket, leállítanak szerkezeteket, ahelyett, hogy kitalálnánk a mai modern technológiával, hogy milyen megoldások révén hogy lehet ezeket az egységeket termelni hagyni és eltárolni az így keletkezett megújuló energiát.

Én ezt tekinteném a legnagyobb kihívásnak és a legfontosabb feladatnak, hogy ha már léteznek megújuló termelőeszközeink, amelyek időjárástól függően adnak nekünk energiát, akkor hagyjuk őket termelni és találjuk ki, hogyan lehet ezt az energiát a többi időszakra eltárolni ahelyett, hogy kidobnánk.

Mi a víziója az energiapiac jövőjével kapcsolatban, és hol helyezkedik el a megújuló energiát ebben a jövőképben?

Bízom benne, hogy sikeresen és időben lezajlik az a fokozatos átmenet a fosszilis energiahordozók korából a megújuló energiahordozók vagy a klímasemleges energiahordozók korába. Ahhoz viszont, hogy ezt a fokozatos átállást meg tudjuk csinálni, nagyon nagy szükség van olyan támogató technológiákra, amelyek segítenek ebben az átmenetben.

Például az akkumulátoros energiatárolás fejlődése segíthet abban, hogy az időjárásfüggő, megújuló áramtermelésünket úgy tudjuk integrálni a mai energiarendszerekbe, hogy egyébként biztonságos legyen az energiaellátásunk, és az akkumulátor technológia tud segíteni abban, hogy a közlekedési zöldítésben, a villanyautózás térnyerésében is előrelépjünk. A megújuló energiaforrásoknak összességében azt gondolom, hogy drasztikusan növekvő szerepe lesz a jövő energiagazdaságában.